Elküldöm ezt a lapot a barátomnak!

A középkor fogalma és korszakhatárai

Az ókor után következő több mint 1000 évre terjedő korszak „középkor” elnevezése a reneszánsz és a felvilágosodás korának felfogását tükrözi, amely ezt a kort csupán sötét, véres közbülső időszaknak, szomorú hanyatlásnak tekintette. Ma a feudális, hűbéri rend uralkodásának korszakára jelöljük a középkor kifejezést. Alsó határa a nyugatrómai birodalom bukása 5-6. század, felső határa az első nagy polgári forradalom győzelme a 17. század közepén.

A korai feudalizmus 5-10. század

Önellátó földesúri birtokok, szórványos árucserével. Naturális gazdálkodás, fejlődés a termelés minden ágában. Az államok laza képződmények, az uralkodóknak általában csak névleges a hatalmuk.

A feudalizmus virágkora 11-15. század

Az ipar és kereskedelem fellendülése következtében kialakulnak a városok. A tudomány és művészet is nagy lendülettel halad előre, új találmányok születnek. Fejlődő mezőgazdaság. Kiépül a lovagi rend, sajátos hadviselési móddal, új szokásokkal, kultúrával, költészettel. Növekszik a központi hatalom, a király szerepe.

A feudalizmus hanyatlása 16-17. század

A 15. század végétől az európai gazdasági fejlődés és a nagy földrajzi felfedezések következtében a feudalizmus új szakasza kezdődik, a végső: a feudalizmus hanyatlásának, a kapitalizmus kialakulásának korszaka.

A vallás szerepe

A keresztény egyház azt hirdette, hogy a feudális rend Istentől elrendelt, megváltoztathatatlan, a köznép kötelessége, hogy engedelmeskedjék urainak, és türelemmel, alázatosan viselje nehéz sorsát. Az új rend ideológiája tehát a keresztény vallás. Az egyház legerősebb támaszai és hatalmi törekvéseinek legjelentősebb harcosai a szerzetesek.

Kulturális élet

A kulturális élet fő színterei a középkorban a kolostorok; a templomok és püspökségek; a fejedelemségek és főúri várak, kastélyok vagy paloták; legvégül a városok és az egyetemek. A magas szintű latin nyelvű és írásbeli műveltséggel egyidejűleg azonban folyamatosan él a széles tömegek anyanyelvi és szóbeli kultúrája. E két alapszint között a kölcsönhatás is folyamatos.

Területi megoszlás szempontjából a középkori civilizáció központja Nyugat-Európában a Frank Birodalom, keleten pedig Bizánc. Ezzel egyidejűleg létezik (622-től) és hódít az iszlám kultúra is, és nem csupán Délkelet-Európában, hanem Észak-Egyiptomon túljutva Hispániában is megjelenik (711-től) a mórok, más néven szaracénok képviseletében. A IX. században két bizánci hittérítő, Cirill és Metód megalkotják ábécéjüket, és megalapozzák a szláv nyelvek írásbeliségét.

Építészet

A román stílus: a középkori matematikai-statikai ismeretek fejlődésével az építészetben is komoly változások érezhetők. Jellegzetes építmények: XI-XII. század a román építészet jelentős alkotásai a székesegyházak voltak, ezeken kívül kolostorokat, vártornyokat, várakat, majd városi köz- és magánépületeket is építettek.

Stílusjegyei: tömör formák, falak és egyszerű áttekinthető szerkezet jellemzi. A templomok a római bazilikákat utánozták, főhajójukkal és két kisebb mellékhajójukkal. Római mintát követtek a boltívek és a félköríves dongaboltozatok is. Mivel a templomok, kolostorok védelmi szerepet is betölthettek, a födémek terhét a vaskos, tömör oldalfalak és oszlopkötegek viselik, ezért az ajtók kisméretűek (bélletes kapu), az ablakok pedig lőrésszerűek (bár már megjelenhetett a rózsaablak is).

A gótikus stílus: szülőhazája Franciaország volt, a XII. században hódított teret. Főleg katedrálisokat, székesegyházakat és kastélyokat építettek ilyen stílusban, de számos világi épületet építettek, városházakat, palotákat, kórházakat.

Stílusjegyei: a keresztboltozatok terhét az oszlopok és a támpillérek tartották, így a falak vékonyabbá, magasabbá válhattak (némely templom magassága elérhette a 150 métert is). A falakat áttörő hatalmas csúcsíves ablakok világossá tették a templomokat, az ablakokat színes ólomüvegek fedték. (A magasság és a színes fény a mennyország, a túlvilág felé irányította a hívek figyelmét.) Jellegzetes formái a csúcsíves boltozatok, az égbetörő, karcsú csipkézett tornyok, a bélletes kapu felette a kőküllős rózsaablakkal (vagy a külső szobrok, vízköpők). A felületek jelentős részét tehát faragással, színekkel díszítették. A templomok belsejét freskók, festmények, magas, vékony („légies”) szobrok díszítették.

Egyházi (szerzetesi) műveltség, életmód

A szerzetesrendek kialakulása

Nyugat-Európában a szerzetesség 529-ben születik meg, ekkor alapítja Nursiai Szent Benedek (480—547) Közép-Itáliában Monte Cassino hegyén az első kolostort. Jelmondata: "Ora et labora!" ('Imádkozz és dolgozz!'). A kolostori életmód szabályzatát a Regula monasteriorum rögzíti, mely például szolgált a későbbiekben születő többi szerzetesrendnek. A többi bencés kolostor közül Cluny emelkedik a legmagasabbra (910-ben alapítja Odo apát), innen indul el a X. században a bencés mozgalom megújítása.

A szerzetesrendek alapításának virágkora a XI—XII. század. Ekkor kezdi meg működését a francia karthauzi rend; a kölni Szent Bruno alapítja 1084-ben, tagjai aszkéták, némasági fogadalmat tesznek. A ciszterciták (1098) vezéralakja Clairvaux-i Szent Bernát, ők a bencések közül váltak ki, puritán elveket vallanak. A premontrei az ágostoni kanonokok rendje (1120). A ferences rend alapítója Assisi Szent Ferenc (1209), szegénységi fogadalommal, "kolduló" barátok. A szintén "kolduló" domonkos rendet kasztíliai Szent Domonkos létesíti (1216). Az ágostoni, azaz a Szent Ágoston tanításai szerint élő rendek közé soroljuk a premontreieken kívül a domonkos és a magyarországi alapítású pálos rendet is. A kolostori műveltség nyelve egész Európában a latin.

Oktatás

A kolostori, püspöki, vagy városi iskola is az egyházhoz kapcsolódott, túlnyomórészt a klérus képzését szolgálta, az oktatás pedig a szertartások nyelvén, latinul zajlott (írás, olvasás, számolás, zene, vallási ismeretek, néha természettan, földrajz).

Kolostorok

A vallásos élet legfontosabb központjai az egész középkorban a férfi és női kolostorok voltak. A szervezett hitélettel együtt az egész kultúra letéteményesei voltak, így gazdálkodással, oktatással, gyógyítással is foglalkoztak. A IX. századtól a kolostori iskolákban a "hét szabad művészet" ("septem artes liberales") tanítása folyik: a "trivium" tárgyai: a grammatika, a retorika és a dialektika, a "quadrivium": az aritmetika (a számtan), a geometria, a csillagászat és a zene. Az oktatás mellett a szerzetesek, apácák könyveket írtak, másoltak, könyvtárakat létesítettek. Tudósok, festők, építészek, ötvösök kerültek ki közülük. A kolostorokban szigorú rend szerint élnek.

Egyetemek

A magas műveltségű értelmiség iránti fokozódó igény miatt a XII. században jelent meg az új oktatási forma, az egyetem (universitas). Először Bolognában, Párizsban, Oxfordban, Padovában, Cambridge-ben alakultak egyetemek, majd a XIV. században Közép-Európában is (Prága, Bécs, Krakkó és Pécs: 1367. Nagy Lajos). Eredetileg egyházi kezelésben levő szervezetek voltak. A tanári kar főleg egyházi személyekből állt, a tanárrá válás 10-15 éves folyamat volt. A tudományosságban a tapasztalatra, az egyéni megfigyelésre való hivatkozás elvétve jelent meg, inkább a tekintélytisztelet volt jellemző. Az egyetemi képzésben a klérus mellett, egyre nagyobb számban tanultak civil, sokszor polgári származású diákok.

Orvoslás

A betegek gyógyulását a csodáktól, ereklyéktől, szentektől várták. Egyes szenteknek különös gyógyerőt tulajdonítottak. A kolostorokban működő gyógyító barátok tapasztalatainak felhasználásával az európai orvostudomány fejlődni tudott. Az egyház hosszú ideig tiltotta a boncolást.

Irodalom

A vallásos-egyházi műfajok közül a főszerepet a himnusz és a legenda játssza, rajtuk kívül jellemző még az ima, a prédikáció, a bibliai szövegmagyarázat, a "katekézis" (kérdés-felelet), a vitairat, a szerzetesi regula, az egyháztörténet és az egyházi iratok számos egyéb fajtája (pl. jegyzőkönyv, mártírok élete). A dráma középkori műfajváltozatai zömmel vallásosak. A "mirákulum" szentek életét, csodáit, mártírhalálát játssza el. A "misztérium" újszövetségi tárgyról, ill. a bűnbeesésről szól. A "moralitás" egy-egy valláserkölcsi tételt szemléltet, egymással vitázó allegorikus alakokkal. A "passiójáték" a keresztút középkori dramatizálása. Minthogy a középkorban az "irodalom" minden írásbeli szöveg gyűjtőfogalma volt, e tág kategóriába soroljuk pl. a középkor eleji hivatalos iratokat és a történetírás szövegeit is. A történetírás műfajai: az események rögzítésére szorítkozó "annales" ('évkönyv'), a folyamatos történetírású "krónika", valamint a kitérőkkel, színező elemekkel megírt "gesta".

Skolasztika

A műveltséget korábban a Szentírás és az egyházatyák műveinek tanulmányozása jelentette, de a XII. században (arab hatásra) újra felfedezték a korábban elvetett ókori antik műveket (pl. filozófusokat, mint Arisztotelész). Ismét megjelent az ok keresése, a logika tisztelete, az értelemmel való és tapasztalati vizsgálódás, megszületett a hittudomány (teológia), illetve az ókori bölcseleten alapuló keresztény filozófia, a skolasztika. A tudomány és a hit szószólói ugyan néha szembekerültek egymással, de Aquinói Szent Tamás domonkos rendi filozófus (XIII. sz.) szétválasztotta a természetet logikával vizsgáló tudományokat és a természetfelettit vizsgáló teológiát (ahol a végső igazságot a hit adja), az utóbbinak hagyva meg az elsődleges szerepet.

Templomok

A templomépítés közüggyé vált. A templom vár is, az Isten erődítménye, a biztonság helye. Ezt sugározza a román stílus, melyet később felvált az új technika, az új művészi érzék, a gótika. A templomokban csodás művészi tárgyakat is őriznek: szentség- és ereklyetartókat, kelyheket, kereszteket, miseruhákat, oltárterítőket, kárpitokat.

Lovagi műveltség, életmód

A lovagok

A lovagi hadviselés a VIII. századi Frank Birodalomban alakult ki és művelői a feudális, hűbéri Európa jellegzetes katonatípusát alkották. A lovagi seregek létszáma nem volt nagy, de a korban általában lendületük, átütőerejük miatt legyőzhetetlenek voltak (virágkoruk a keresztes háborúk idején volt). A lovag nehéz páncélos harcos volt (vas sisak, vértek), dárdával, pajzzsal, karddal és egy nagy teherbírású lóval. A fegyverzetük egy kisebb vagyonnal felért. A nemes ifjak karrierjüket apródként kezdték, majd fegyverhordozóként szolgáltak, utána kerülhettek a lovagok közé, miután a megfelelő erényeket elsajátították és lovaggá ütötték őket hűbéri esküjük letételekor (ekkor kapták meg fegyvereiket is, a hűbéri társadalomba illeszkedtek földbirtokos vazallusként).

A „lovagiasság” része az erő, bátorság, ügyesség, de a keresztény erények is: bölcsesség, mértékletesség, igazságosság, hűség. Magukra vállalták a gyengék, elesettek, a nők (Mária-kultusz), de az egyház és természetesen a vazallusok védelmét is, így mutatva példát, hogy a hősiesség, a bölcsesség és az önmérséklet megfér együtt. Bár a hétköznapokban nem mindig ez volt érezhető, de lassú előrelépést jelentett a nyers erő kultuszához képest.

Lovagrendek

A lovagrendek a lovagi életforma szerint élő nemesi fegyveresek előkelő szervezetei a középkorban. Az egyházi lovagrendek (Johanniták, Templomosok, Német Lovagrend) a keresztes hadjáratok idején (11-12. sz.) a szentföldi zarándokutak védelmére, az iszlám elleni harc céljából jöttek létre. Tagjai szerzetesi fogadalmat tettek, de elsősorban katonáskodással, betegápolással foglalkoztak. Egyházi lovagrendek voltak az Alcantara-, Santiago-, Calatrava- és a Kard-testvérek rend. Tagjaik egyszínű köpenyt viseltek meghatározott színű kereszttel. A lovagrendek élén többnyire nagymester állt. A világi lovagrendek nagy része arisztokratákból álló, kis létszámú társaság (Magyarországon Zsigmond király korában a Sárkány Lovagrend) volt.

Keresztes hadjáratok

A keresztes háborúk a katolikus egyház és a pápa által szentesített, a keresztes lovagok részvételével folytatott nagyarányú hadjáratok voltak a 11–13. században. A mohamedánok által megszállt Szentföldre irányultak.

Lovagvárak

A lovagok eleinte egyszerűen berendezett lakótornyokban, várakban éltek a famíliájukkal (család, szolgák, fegyverhordozók). Az ilyen nagyúri udvarokban született meg a lovagi életideál. A gyakori harcok szünetében fizikai, taktikai képességeiket vadászatokon és lovagi tornákon mérték össze (pl. kopjatörés, párviadal) a dicsőségért, a vagyonért (a fegyverzet gazdát cserélhetett) vagy egy hölgy kegyeinek elnyeréséért.

Meredek hegycsúcsokon, folyók kanyarulatában félelmetes lovagvárak emelkednek. A favárak helyét masszív kőépületek foglalták el. Tornyok, bástyák erősítik a vastag falakat, melyeket sokszor sánc és vizesárok, vagy több falgyűrű is véd. A vár az ostromlók elleni védelmet szolgálta. Háború esetén a környék népe is védelmet talált a falakon belül. A várfalon belül épültek a kényelmes lakópaloták, és kiegészítő épületek, csűrök, istállók.

Lovagi torna

A lovagi tornák hajdanán hozzátartoztak a középkori ember mindennapjaihoz, s több funkciójuk is volt. A lovagoknak alkalmat adott arra, hogy bizonyítsák rátermettségüket és bajvívásban szerzett tudásukat. A tornák istenítéletként is szolgáltak, amely esetekben a vesztest ítélték el, a győztes pedig szabadon távozhatott. Később, a XII. századra a lovagok közötti küzdelmek az imádott hölgy kegyének megszerzéséért indultak, s a párbaj végén a hölgy „ítélkezett” győztes és vesztes felett.

Lovagi nevelés

Lovagi nevelés a XII. század elejétől kezdve volt, amikor megindultak a keresztes háborúk s a lovagi rend intézményes alakot öltött. Különösen a francia hatások azok, melyek a lovagi kor költészetében, művészetében, köz- és magánéletében mindenütt felismerhetők, valamint ama nagyszerű életeszmények-ben is, melyek e kort jellemzik s a lovagi nevelésnek is megadják szellemét és tartalmát. Ez a nevelés merőben különbözött attól, melyet ebben a korban az egyház adott. Míg a kolostori iskolák elméleti képzésben részesítették növendékeiket, tehát ismereteket nyújtottak könyvtanulmány alapján, addig a leendő lovagnak rendszerint készségekre és ügyességekre kellett szert tennie, melyekhez a könyveknek semmi közük sem volt. A hét szabad művészetnek megfelelő hét lovagi készséget (septem probitates) kellett elsajátítaniuk, melyek a lovagi életre és társaságra alkalmassá tették. Ezek a készségek: a lovaglás (equitare), az úszás (natare), a nyilazás (sagittare), a vívás (cestis certare), a vadászás (aucupare), az ostáblázás vagy sakkozás (scacis ludere) és a verselés (versificare). E készségekre minden tanulatlan lovagi sarjadék szert tehetett.

Lovaggá avatás

Az avatás kezdetben a kard átadásából, majd a páncél, a sarkantyúk felcsatolásából, s a váll - és nyakérintésből állt. Ez később kiegészült az egyházi szertartással, melynek lényege a lovag-jelölt lelki megtisztulása volt. A gyónás és áldozás után kapta csak meg felszerelését, majd esküt tett, s hatalmas lakomával ünnepelték az új lovag születését.

Lovagi költészet

A lovagok életéhez tartozott a lovagi költészet: a (francia) trubadúrok és a (német) minnesängerek énekeiben a harcok hősei és az imádott nő jelentek meg (lovagi szerelem), ami a világi költészet színrelépését jelentette. A világi szépirodalom műfajai a középkor során: a hősének, az eposz, a lovagregény, a monda, a ballada, valamint a dal.

A lovagi költészet a lovagi irodalom körébe tartozó lírai művek összessége. A lovagi epika alkotásaival szemben elsősorban nem a lovagság vitézi helytállását, hősi erényeit magasztalja, hanem az érzelmek, mindenekelőtt a szerelem áll középpontjában. Ez a szerelem azonban udvari szerelem: a lovag-költő az elérhetetlennek tetsző idealizált nő iránti érzelmeit ecseteli, a lovaghoz illően oltalmat, védelmet és örök hűséget fogad a „Magas Hölgynek”, aki általában a hűbérúr felesége, de mindenképpen férjes asszony. Meghatározott szabályrendszere van ennek az udvarlásnak, ami az érzelmek tolmácsolását is arisztokratikussá, kifinomulttá teszi. A főleg ballada és rondó formában írt költemények stílusa ennek megfelelően sejtelmes, homályos. Az idők folyamán azonban a lovagköltők is egyre inkább közelednek az ezoterikus szerelem megfogalmazása felől a földi gyönyörök dicsőítéséhez.

A lovagi kultúra Magyarországon

A lovagi kultúra kialakulásának alapvető feltétele a helyhez kötött királyi udvartartás volt, ami Magyarországon először III. Béla (1172- 1196) uralkodása alatt jött létre. A király a különböző pénzjövedelmeiből - adók, bányajog, stb. - pompás királyi székhelyeket alakított ki, melyek kiváló otthont teremtettek a lovagi kultúra létrejöttének. Az első ilyen királyi székhely Esztergom volt, majd a tatárjárás után IV. Béla Budát, később Károly Róbert pedig Visegrádot választotta ki udvara színhelyéül. Nagy Lajos felváltva Visegrádon és Budán tartotta udvarát; Zsigmond idejében pedig véglegesen Buda vált a magyar királyok székvárosává.

Egyházi és lovagi nevelés összehasonlítása

Az egyházi nevelésben a test ápolása és gyakorlása kevés figyelemben részesült, mert minden törekvés a lélek megtisztulására, a testiség kötelékei alól való feloldozására irányult. A lovagi nevelésben éppen ellenkezőleg a test edzése, erőssé tétele volt fontosabb, mert a lovagok azt tekintették feladatuknak, hogy harcban és háborúban viaskodva, életüket kockára téve védelmezzék meg a lelki javakat: a vallást, hitet, erkölcsöt, becsületet. Az egyházi nevelés elfordult a való élettől, a lovagi nevelés az élet küzdelmeire készített elő; amannak eszménye kizárólag vallási, ennek vallás-erkölcsi, cselekvő értelemben. Az egyház emberében a vallásosság a hitbölcseletnek, a lovagban a gyakorlati erényeknek alakját ölti. Az egyik szemlélődik vagy vitatkozik; a másik cselekszik, küzd és harcol. Az egyházi nevelés szigorúan elválasztotta egymástól a két nemet s veszedelmet látott abban, ha az ifjú nőkkel társalog vagy nőre gondol; a lovagi nevelés egyik legjellemzőbb vonása a nő hódoló tisztelete, a női ideál megbecsülése. A kolostori iskolákban a tanítás és társalgás nyelve a latin, mint a tudós műveltség eszköze; a lovagok, ha idegen nyelvet tanultak, az a modern nyelvek egyike volt, például német földön a francia. A kolostor neveltje a társaságban gyakran félszeg, világi illemre nem tanították, külső modorára nagy súlyt nem helyeztek nevelői; mindez a kolostor falai közt hiúságnak tetszett. A lovagtól elvárták, hogy társaságban udvari ember módjára viselkedjék, külső megjelenésével is hódítson.

Mindkét életforma - a kolostori és a lovagi is - egy-egy életeszményt testesítenek meg. Mindegyik egy eszményképet, egy szívet melengető álmot jelentett. Az igazi nemes jellem szerencsére még ma sem halt ki, még él az eszményi ember iránti rajongó vágyakozás.

 Forndron Éva